2013. november 23., szombat

Salgótarjáni utcai zsidó temető

Erről az elrejtett temetőről főként a műemlékek szerelmesei tudnak, hiszen annyira kicsi, annyira kiesik a főbb közlekedési útvonalaktól.


1874-ben választották le a Fiumei úti Nemzeti Sírkert területéből e kicsiny területet, amely 1920-ra meg is telt, innentől kezdve a zsidóság a Kozma utcai temetőt használta. Már csak a családi sírokba, illetve prominens személyeket temethettek már ide, később már őket sem. Mivel a temetkezések pusztán 50 évet foglaltak magukba, így leginkább a dualizmus pénzarisztokratái és iparosai lettek itt elhelyezve. Később már csak külön engedéllyel lehetett ide temetkezni. A II. világháború után a pesti gettó halottainak egy része, a Dunából kihúzott holttestek és a nyilasok áldozatai kerültek a temetőbe. Egy szerény emlékpark található a neveket tartalmazó táblákkal a Dohány utcai zsinagóga udvarához hasonlóan.

A várkaput szimbolizáló kapu 1908-ban készült, Lajta Béla munkája.

Lajtának Budapest számos épületet köszönhet, pl. Fővárosi Vakok Intézete (Mexikói út 60.), a mai Új Színház, Rózsavölgyi ház (Szervita tér 5.), ELTE Radnóti Miklós gyakorlóiskola, a Kozma utcai temetőben neves családok sírboltjai, közel 40 darab.
 
Senkit ne tévesszen meg a zárt kapu, a temető látogatható 8-15 óráig szombat kivételével, csak csöngetni kell a gondnoknak. 

Amint belépünk, szemben találjuk magunkat az előkészítő épülettel, amelynek már se ajtaja, se teteje.

a lehullott márvány más fotóit látva min. 3 éve fekszik mozdítatlanul

Az egész temető állapota felkavaró. Hiába áll műemléki védelem alatt, a síremlékek az összedőlés határán állnak, sokan el is dőltek már. Majdnem az összes családi sír kifosztva, betörve, néhánynál a koporsók is láthatók, ahogy feltörték, összedúlták őket. A gondnok elmondta, hogy Szálasiék az aranyfogakért jöttek, illetve folyamatos antiszemita támadásoknak van kitéve a temető. Hátul, a focipálya mellől megbontották a kerítést, rendszeresen szemetet hordanak be. 
















 fatető, alatta omló kőkupola



























 sajnos ez az általános látvány









Engem személy szerint felháborítottak a látottak, nem hiszem el, hogy Szálasiék óta nem lehetett volna visszahúzni az elforgatott takaróköveket, visszaállítani az eldöntött obeliszkeket, rendbe tenni a koporsókat, hogy ne látszódjanak a csontok. Értem én, hogy a növényzetet hagyni kell burjánzani egy zsidó temetőben, de nem hiszem, hogy a látottak megfelelnének a végtisztesség megadásának, vagy a műemléki védelemnek. A Kazinczy utcában és környékén folyton dorbézoló zsidó fiatalok önkéntes munkában, illetve egyéb szervezeteik könnyen tudnának segíteni a temetőn akár saját kétkezi munkával, akár pénzadományokkal - ha akarnának.

Mikor ezeket felhoztuk a temető katasztrofális állapotával kapcsolatban a fiatal gondnoknak, ő személyes sértésnek vette, és rögtön elkezdte sorolni, miket tesz a temetőért: szíve ügye a szemétszedés és a kerítés tisztítás. Próbálok pozitívan hozzáállni, és elhinni amit mond, de a látottak alapján erős kétségeim támadtak. Megkérdezte még tőlünk, hogy a sajtótól vagyunk-e, és abbéli reményét fejezte ki, hogy az út túloldalára, a volt Józsefvárosi pályaudvar épületébe tervezett Sorsok Háza építkezés majd felhívja a figyelmet a temető állapotára, illetve abból a pénzből áldoznak majd a rendbetételre is. Felhozta még, hogy nincsenek már élő rokonai az itt eltemetetteknek, ő is csak 10 család megbízásából ápolja a családi sírokat, de a sírfeliratokat látva azt hiszem, minimum a zsidó közösség kötelessége lenne megtenni a szükséges lépéseket.

Néhány az itt eltemetettek közül: Fényes Adolf festőművész, Vázsonyi Vilmos igazságügyminiszter, Weiss Manfréd és Bertold, a Csepel Művek alapítói, Hatvany-Deutsch Sándor cukorgyáros és művészetpártoló, Bródy Zsigmond laptulajdonos és mecénás, Wassermann Jónás, az EMKE kávéház tulajdonosa, Wechselmann Ignác, a Vakok Intézetének alapítója, Wolfner József és Singer Zsigmond lap- és könyvkiadók.